7.fejezet

Nos sziasztok! :) Végre van netem és nagyon sajnálom,hogy most tudom hozni a részt.. és bocsi, hogy rövid..

NE HARAGUDJATOK!!!

-Ülj le!  - nézett rám és elhaladt mellettem. Megtettem. Leültem. Őt fürkészve elgondolkodtam pár dolgon. Én meg ő? Lehetséges köztünk valami erősebb kapcsolat, egy erősebb vonzalom? Talán lehet, hogy ő lesz majd az az ember, aki életem részévé válik? Talán ő lesz mellettem, jobban rosszban? Ezeken agyaltam mikor elém tett 2 szelet Nutellás kenyeret és leült velem szembe.
- Köszönöm! - mondtam egy cseppnyi hálával, majd megfogtam az egyik kenyeret és beleharaptam. De régen is ettem Nutellás kenyeret.. Még utoljára apával..
- Jó étvágyat! - törte meg a csendet és a terítővel babrált.
- Köszi.. - ettem tovább.
- Tudod, Cher.. - kezdett bele beszédébe. - Nagyon szépnek tartalak és eddig nagyon jó fejnek.. - mondta halkan.

- Ezt vegyem bóknak? - mosolyogtam és megettem az utolsó falatot.

- Vedd. - nézett a szemembe. - De én ezt komolyan gondoltam, amikor ide értünk már akkor a szívem hevesen vert mert tudtam, hogy itt lesz az a személy aki az életem része lesz. És ezt halál komolyan mondom.
Nem szóltam semmit csak megtöröltem a szám a szalvétával.
- Cher tudom, hogy nem ismerjük nagyon egymást, de ez a tábor.. és a benne töltött másodpercek, percek, órák, napok, hetek és hónapok bőven elég lesz, hogy össze melegedjünk persze csak, ha te is bele egyezel.. - mondta halkan egyben szégyenlősen, a pír megjelent az orcámon. Nem igazán tudtam mit mondani, eléggé váratlanul ért a dolog. Harry szeret?
- Te nem így érzel, igaz? - kérdezte csalódottan. Elé toltam a másik szelet kenyeret.
- Eléggé megleptél ezzel a kijelentéseddel, ugye tudod? - néztem a terítőn lévő csipkés díszitést.
- Hát most már tudom.. - nézte a nutellát a kenyéren.
- Én is így érzek..*mondtam halkan és elindultam a szobánk felé. Beérve megfogtam a pizsim és elindultam zuhanyozni, beálltam a zuhany alá és a meleg víz alatt gondolkoztam, hagytam, hogy beborítsa az egész testem.. Kb 20 perc áztatás után kiléptem a kabinból, megtöröltem magam majd megszárítottam hosszú hajam és felvettem a bugyim és a pizsim, felkötöttem laza kontyba a hajam és elindultam ki. A teraszra irányultam és a korlátnak támaszkodtam a csillagokat néztem, de kissé össze rezzentem mikor valaki keze körbe fonja a hasam.
- Én tényleg többet szeretnék..-mondta halkan és hozzám simult.
- Hát én is..-hunytam le szemeim.
Maga felé fordított és megcsókolt szenvedélyesen, először nagyon furcsán reagáltam, de utána vissza csókoltam, kezeit a derekamon éreztem én pedig végig simítottam az arcát. Eltávolódtam, ahogy Zayn hulla részegen benyitott.
- Hello fiatalok! -  röhögött.
- Hát öhm..
- Nem kell magyarázkodnod, Harry babe.. - jött oda és megpuszilta az arcát majd az enyém és átölelte a válunk. - Szeretlek titeket! És elköltözzük messze. - nevetett.
- Persze, így lesz.. - helyeselte Hazza, hogy lekoptassa.

- Na én mentem ásztálá visztááááá! - kiabálta és röhögve kiment.
- Ez nem normális.. - nézett rám nevetve Harry.
- Gondolom sokat ivott  és lett neki ásztálá visztá.. - nevettem majd bementem és az ágyra ültem majd elfeküdtem.
- Alhatok veled? - nézett boci szemekkel.
- Hááááát még meggondolom.. - nevettem. - Persze, gyere! - csúsztam arrébb. Befeküdt mellém és engem nézett.
- Mi az? - mosolyodtam el.
- Annyira szép vagy! - bókolt.
- Hát ha te mondod.. - pirultam el.
- Jó éjt, Cher! - nyomott az arcomra egy puszit és tapsolt kettőt a villany el aludt. csúcs technológia .. haha.
- Jó éjt, Harry. - hunytam le szemeim. Nem igazán tudtam aludni. Ismét gondolkozásba kezdtem. Majd elaludtam.

6.fejezet

Asdghjklmn.:$$ 5Rendszeres olvasóó és 3komiii*-* Imádunk Titeket.!♥ Tény, hogy egy hónap után jött a rész, de sok dolgunk volt.:/ DE.! Mostantól vissza térünk a rendes kerék vágásba, Jó olvasást.;D♥

Lena: Köszönjük^-^ Hát, van bajuk.xd♥

Dorka: Nagyon szépen köszönjük^-^ Hát, nem akarok előre sietni, és nagyon sokat elárulni, de majd néhány össze-össze jönnek;D♥ 

Fanni: Köszönjük szépen, aranyos vagy^-^ Örülünk, hogy tetszik.:))♥
Trixii.♥

Jacky Wilkinson

Ahhh, elegem van ebből a Cherből és a kis barátnőjéből. Egyszerűen akármennyire is szeretném őket megkedvelni, egyszerűen nem megy. Mind egy is. Gyorsan levettem a piszkos pólómat, és felvettem helyette egy Ramones pólót. Ez a kedvenc ruhadarabom, mivel imádom ezt a bandát. Nagyjából mindenki leszól, hogy miért Őket hallgatom, hisz ilyet az anyukájuk hallgat. Na és aztán?! Ha én szeretem a ’70-es évek nagy punk bandáját, akkor mi van?! Meg egyébként is, én minden ilyen bandát elviselek, mivel a nagyi nagyjából csak ilyeneket hallgat. Még egyszer megfésülködtem, egy kicsit jobban kihúztam a szemem, és már mentem is vissza.

-Hölgyem, egy italt?! –nyújtotta a piát Jake.

-Kösz. Mi az ajánlat?!

-Vodka-narancs.

-Mi a szarért kell elrontani a vodkát naranccsal, nem értem. –ráztam meg a fejem.

-Szia Jake, akkor, mehetünk?! –jött oda hozzánk egy szőke csaj.

-Persze, Cica. –mosolygott rá.

-Hő, most még is hova mész?!

-Játszani. –kacsintott.

-Ne hogy itt merj hagyni.! –kiáltottam utána, de Ő csak intett egyet. Chö.. szép kis barát mondhatom.

Inkább sétálok egyet. Elindultam egy eldugottabb rész felé, kezemben az italommal, betettem a fülembe a fülesemet, mivel ezt a zenét nem bírtam elviselni. Egyébként nagyon szép ez a hely, akár, még meg is kedvelhetem. Feltéve, ha nem idegesítenek az emberek. Egyszer valaki hátulról átkarolta a derekam és magához húzott, mire én hasba vágtam Őt, és rögtön megfordultam.

-Erre mondjuk nem számítottam. –lihegett.

-Mire?! Ha megijesztesz egy lányt, egy sikátor szerűségben, az valószínűleg védekezni próbál. –világosítottam fel.

-Jaaaj, ne csináld már ezt.! Ne legyél ilyen, mert nem vagy az, és egyáltalán nem áll neked jól.! –mondta cinikusan.

-Még is hogy érted?!

-Úgy, hogy lesül rólad, hogy imádsz bulizni, és hülyülni az emberekkel. Akkor mi van drága, miért nem csinálod ezt?! –simította meg az arcom, miközben a falhoz nyomott.

-Egy cseppet sem ismersz, és nem is fogsz.

-Hát, ha nem engeded meg, akkor tényleg nem foglak. –hajolt még közelebb.

-Egyébként, hiányos a kínálat. Kevesebb narancslé kéne. –néztem a poharamra.

-Szerintem ezt most hagyjuk. –vette el tőlem. –Ha már együtt kell töltenünk a fél nyarat, és abból jó ideig szobatársak leszünk, szerintem csináljunk valami érdekeset is. –mondta, azzal megcsókolt.

Próbáltam ellökni magamtól, minden erőmet belefektettem az ütésekbe, de Ő sokkal erősebb volt nálam. Mikor rájöttem, hogy fölösleges küzdenem ellene, visszacsókoltam. Telt ajkai édesek voltak, bár enyhén szólva szeszes. Jó, ez elég hülyén hangzott, de akkor is. Nyelve utat tört a számba, amit megadtam neki, mert teljesen magával rántott.

-Louis, gyere már, és máskor csajozz.! –hallottam meg egy hangot.

-Majd később folytatjuk. –kacsintott.

Mikor már elég messze mentek, fogtam magam, és visszafutottam a szobámba, ám egész úton csipkedtem magam, és rá kellett jönnöm, hogy ez nem álom volt. Hosszú lesz ez az egy hét Louisval. Inkább nézem a fényképeimet. Elővettem a laptopom, bekapcsoltam azt, majd nézni kezdtem a régi képeimet. Leginkább én, a nagyi és a kutyusunk voltunk rajtuk. Nekem Ők ketten jelentették a családot. Anyám meg apám régen leléptek, mondván, „üzleti útra mennek”. Jah, egy jó 10 éves üzleti útra. Nagyin kívül nem volt senkim, senki sem szeretett, amit én emelt fővel viseltem, egészen idáig, és még tovább. Miközben a képeket nézegettem, elgondolkoztam: Hogy a fenébe tudtam én ilyen jó képeket csinálni?!

-Hé, Haver.. Upsz, bocs. –jött be egy szőke srác a szobába.

-Nem gáz.

-Nem tudod, hol van Tommo?! –kérdezte.

-Ki?! –néztem rá hülyén.

-Louis. Látom, nem igazán ismersz minket. Niall vagyok- ült le mellém az ágyra.

-Jacky.

-Ááá, már hallottam rólad.

-Tényleg?!

-Ja. Louis össze-visszaáradozott arról, hogy milyen gonosz vagy, de milyen szép meg mit tudom én. Persze ez a cenzúrázott változat. Amúgy, honnan jöttél?! –nézett rám azokkal a hatalmas és csillogó kék szemeivel.

-Skóciából.

-Akkor hogyan nem hallottál rólunk?! Az már majdnem Anglia…

-Na.! Ezt kikérem magamnak a skótokkal együtt.! A mi whiskynk és sörünk ezerszer jobb.!

 -De nem jobb az Írekénél.! Éljen Írország.!

-Te Ír vagy?!

-jah.

-Mesélsz nekem róla?! Beszélsz nekem akcentussal?!

-De csak ha Te is.

És akkor így történt, hogy Niallel, vagy hajnali kettőig veséztük ki mindkettőnk hazáját. Egyszerűen imádom az Íreket, Ő meg a Skótokat, és ááá. Nagyon bírom ezt a gyereket, olyan, mint egy manó. És, még azt is megbeszéltük, hogy egyszer elmegyünk inni, és megkóstoljuk a „nemzeti ízeket”.

-Tűnés a szobámból Niall. –jött be Louis.

-Nem maradhatnék itt?! –nézett rám, majd a srácra Niall.

-Hármasban?! Csábító ajánlat, de rád is vár a delikvensed. –röhögött Louis.

-Igaz. –biggyesztette le a száját. –Ugye majd holnap folytatjuk?!

-Persze. –bólintottam, majd két puszival köszöntünk el egymástól.

-Én nem kapok?! -nézett rám Louis.

-Nem, mert nem ér lányokat lesmárolni a sötétben. -néztem rá szúrósan.

-Mert, Te nem szoktál hülyeségeket csinálni, mikor részeg vagy?! -mikor leesett neki, hogy mit mondott, és, mikor látta a reakcióm, hogy kirohanok az erkélyre, valahogy megváltozott a hangneme. -Én..izé.. nem úgy értettem.

-Tök, mindegy.. csak felejtsük el. -szipogtam.

-Te sírsz?! -fordított meg, de én egyből lehajtottam a fejem.

-Nem.! -vágtam rá.

-Gyere ide.! -húzott magához, s védelmezőn átkarolt. Nem tehettem mást, átöleltem én is Őt. Olyan jó érzés volt hozzá bújni, jó meleg volt a teste, bár az este se volt túl hideg. Egyszerűen, csak jó érzés volt odabújni valakihez. -Ne haragudj. -puszilta meg a fejem.

Nem feleltem rá, inkább csak becsuktam a szemem, és élveztem a pillanatot. Eltolt magától, letörölte a könnyeket az arcomról, majd megpuszilta azt.

-Gyere, menjünk aludni. -fogta meg a kezem, majd behúzott a szobába.

5.fejezet

Sziasztok, manók ! Sajnálom, hogy csak most tudtam az új fejezettel érkezni, de nagyon elfoglalt hetem volt..dogák, tz-k ezrei várt egész héten rám.. és persze energia a nap végére : 0% ... Deeeeeeeeeeeeeeeee tádááááááááááááááááááá itt az új fejezet. xx ♥
Lenush: Igeeeeen valaki mérges. :D De majd megtudjátok a köviben, hogy mi lesz ;) xx ♥
Dorka Bohner: Haha, forrósodik a légkör. :) Igyekszünk ! :D ♥ xx
ESZTI. ♥ xx

Cher Brooks

Leültem egy napozóágyra és napoztam, mikor 2- vel arrébb sikonyálás-t hallottam. Harry és Louis azt a Jacky-t azt hiszem ez a neve dobták bele a vízbe. Kb. 5 percet, ha feküdtem ott. Bementem a közös lakosztályba és valami élelem után kutattam. Eltotyogtam a lakosztályunkhoz, és bementem a szobánkba. Nem nagyon volt kedvem Harry mellet aludni, hisz ismeretlenek mellet nem alszok szívessen. most sem akarok így tenni megfogtam a cuccaimat és körülnéztem, hogy hol lehet vendégszoba. Szerencsémre találtam egyet. Bementem és kipakoltam még jó hogy a szobához „járt” egy kisebb fürdő szoba.. bepakoltam a fürdős cuccokat majd a falba épített szekrénybe a ruháimat is, amik a bőröndökben voltak. Épp a gatyáimat raktam a szekrényben, amikor valakinek a karjai a derekam köré fonódtak. Megfordultam és megláttam Harryt. A haja össze visszaállt néhol vizesebb tincsek, amik a homlokához ragadtak, vagy csak úgy lógtak.
- A szívbajt hoztad rám. – furakodtam ki a tartásából.
- Sajnálom én nem akartalak megijeszteni csak érdekelt, hogy hova tűntél, de még is miért jöttél át ide? – szemei elkerekedtek.
- Semmi baj, és köszi. Tudod nem szeretek idegenek mellet aludni.. és hát nekem te még az vagy. És hidd csak el, hogy mellettem nem igazán aludnál, mert elfoglalom az egész ágyat.. tudod hason fekvés. – osztottam az észt, hisz én vagyok miss. tökéj.. El ne higgyétek.
- Értem én, de ezt az elején mondhattad volna.. apropó ez nem hiányzott? – mutatta azt a képet a kezében, amit mindig magamnál hordók szerintem kieshetett, de amint megláttam a tárgyat a kezében, mint a villám kikaptam.
- Kösz. – amilyen gyorsan csak tudtam beletettem az éjjeli szekrény fiókjába.
- Szívesen, de héé nem ettem volna meg. – értetlenkedett.
- Jó gondoltam csak nekem az a legnagyobb érték.. – sütöttem le a szemeim.
- Megkérdezhetem, hogy kik ők? – dörzsölte meg a tarkóját.
- Lényegtelen. – erőltettem egy mosolyoj-t az arcomra.
- Kérlek. – az ujjával végig simította a csuklóm.
Elhúztam onnan a kezem és az erkély fele vettem az irányt.. kint már sötétedett.
- Az apukám és én. – csuklott el a hangom.
- Értem. – szorította össze az ajkait. – Figyi ha kell, valami kint leszek. – mutatott az ajtóra.
- Rendben. – nem akartam elmondani neki, hogy mi történt vele, még ha nem is kérdezte.. nehéz erről beszélni, sőt a legnehezebb. Egy hatalmasat sóhajtottam majd leültem az ágy szélére. Elő vettem azt a képet, amit, az előbb vettem el tőle. Megfordítottam.
„A családban meg tanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. Meg tanulunk a belsőnkből szeretni.” – ez állt rajta apa írta rá mikor át adta nekem. Pontosan a balesete előtti nap.
Mikor ezt olvasom, elzárom a gondolataim a külvilágtól, és nem gondolok semmire. Letöröltem a könnyeim. Arra lettem figyelmes, hogy kintről hangos zene hallatszott. Felvettem egy Ed Sheeran-ös pólót, és visszavettem azt a gatyát, ami volt rajtam. Ki mentem az udvarra a betonos résznél, ami valljuk be hatalmas volt, fények lógtak körös-körül, a fekete hajú énekes a bandából ő volt a DJ. Lottie futott hozzám.
- Most akartam szólni, hogy lesz egy kis „Héé, leendő belli énekes ez egy nyitó buli”. De látom már megelőztél abban, hogy bemenjek érted. Igaz még alkoholt nem ihatók, és gondolom, hogy te se de Louisék már kezdik a bekábulást. – mosolygott és Louisékra mutatott, akik valami innivalóval táncoltak és beszélgettek. A többiek táncoltak, ittak, ettek, beszélgettek. Én elindultam céltalanul Lottie meg utánam, mint valami pióca. Jó nem idegesítő, de kicsit fura, hogy 3 órája ismerem és a legjobb vagy is mondhatni annak, hogy az lb-jének tekint. Véletlen meglöktem azt a csajt, aki Louissal alszik, és hát balszerencsémre a kezében lévő inni valót sikerült rá löknöm.
- Nagyon sajnálom én nem akartam. – fogtam egy zsepit és itattam fel a pólóján lévő inni valót.
- Vigyázz merre mész.. most nézd mit tettél. – nézett rám szurossan.
- Esküszöm, hogy véletlen volt. – mentegetőztem, de fölösleges volt.. levállalt és elment. – Szép volt Cher.. – mérgelődtem, majd mögém fordultam és láttam, hogy Lottie röhög a csajon.
- Szerintem megérdemelte. – kuncogott.
- Én nem akartam semmi rosszat.. Nem láttam és véletlen neki mentem mondjuk ez, hogy függ össze?! Na mindegy lényeg, hogy nem akartam, és bocsánatot kértem.
- Ne is törődj vele. – legyintett. – menjünk oda a bátyámékhoz. – mutatott a kisebb banda felé. Kiszúrtam, hogy Harry engem bámul.
- Biztos jó ötlet? – súgtam oda.
- Persze nem esznek meg.. ismerem, az 5 barmot tudom, hogy milyenek. – nevetett és a csuklómtól fogva maga után vonszolt.
- Emberek bemutatom Chert. – mutatott rám.
- Nagyszerű vagy!..- motyogtam az orrom alatt halkan.
- Szia! Louis vagyok! Louis Tom…
- Tomlinson. – mosolyogva segítettem ki az utolsó szaván.
- Eltaláltad. – mosolygott.
- Niall. – ölelt át. Mondjuk nem igazán értettem, de mindegy.
- Ööö szia!
- Liam vagyok, és hééé nem kérsz ilyet? – mutatott egy üvegre.
- Ízé én nem ihatók alkoholt.
- Ez nem az te kis butus! Én sem iszok alkoholt, mivel egy vesém van és az is kárba menne, ha sokat innék. Ez csak gyömbér, nyugi! – emelte felém az üveget.
Elvettem és bele ittam.
- Ő Zayn Malik aliász DJ Malik. – nevetett Louis.
- Engem meg már ismersz, de remélem, jobban megfogsz. – mosolygott kajánul.
- Ö biztos.
- Nyugi csak kicsit bejössz neki.. mindig ilyen. – forgatta meg a szemeit Louis és röhögőt.
- Na, várj csak Tomlinson! – kergették egymást egészen a medencéig, mikor Louis elkiáltotta magát.
 MEDENCÉS BULIIIIII!
Mindenki megindult a hatalmas medence felé.
- Erre mit kéne mondanom? – néztem értetlenül magam mellé, de akkor kellet rá jönnöm, hogy Lottie itt hagyott.
Leültem.. egyedül.. sötét volt.. elgondolkoztam azon, hogy tényleg jó ötlet volt ez az egész.
A karomon egy vízcseppet éreztem, magam felé néztem láttam Harryt. Leült mellém, majd felém fordult és a szemeim fürkészte.
- Baj van? – kérdezte aggodalmasan.
- Nem, nincs.
- Biztos? – nézett megkönnyebbülve.
- Biztos.
- Figyelj, amit Louis az elöbb mondott az.. Az hülyeség.. tudod sokat ivott és ilyenkor össze visszahord mindent. Olyan tipikus Louis Tomlinson aki be van rúgva.
- Semmi baj, és értem. – töröltem le a kezemen lévő vízcseppet.
Harry lassan a nedves kezével az arcomhoz közelített és az arcomon pihenő haj tincsem eltűrte a fülem mögé, amitől zavarba jöttem.
- Nem vagy éhes? – kicsit közelebb kúszott.
- Egy kicsit.
- Akkor gyere! –állt fel és nyújtotta a kezét. Az arcáról a kezére irányult a tekintetem. Félénken megfogtam a kezét, és felsegített. De ahogy elnéztem nem igen akarta elengedni.
Kérdően figyeltem, ahogy a közös konyha felé veszi az irányt.

4.fejezet

Haliiiii.:D♥ Kökiiiii szépen a 2komiiiiit, fantasztikusak vagytok.!♥ ImádjukazOlvasóinkat♥ Ne haragudjatok, hogy mindig ilyen sokára hozzuk a részeket, csak nekem (Trixinek) a mási blogot is vezetnem kell, és Esztinek is sok a dolga, plusz az a stupid suli.-." Na, mind1 is, a lényeg, hogy itt a réész.:D♥

Lena: Köszönjük szépen♥ Hát, most megtudhatod, hogy mit szólt hozzá;D♥

Dorka: Köszönjük szépen, aranyos vagy^-^♥ 

Jacky Wilkinson

Éppen Jakeel beszélgettem arról, hogy ez az öt srác, mennyire öregemberes, hogy már 11-kor vagy mikor, már takarodó, és „halkan beszélgethetünk”. Pff. Kérleeek, én meg Jake, tuti, hogy kiszökünk, ezt már megbeszéltük. És éppen nevettem, mikor Louis kimondta a nevem, hogy vele kell aludnom. Egyből az arcomra fagyott a mosoly, és csak bámultam előre. Jake, természetesen, felröhögött, mire én egész egyszerűen hasba vágtam. Erre a cselekedetemre előre tolt, és én zsörtölődve kimentem hozzá.

-Remélem, tudod, hogy nem én akartam így. –vetette oda nekem suttogva.

-Hidd el, semmi kedvem sincs hozzád. –válaszoltam.

Még kisorsolták a többi lányt is, és legnagyobb szerencsémre, a két sikongató lány is jön. Éjjen-éjjen.! Gyorsan visszamentem a házunkba, ahol megkaptam a többi lánytól, hogy milyen szerencsés vagyok, és, hogy lennének a helyemben. Összepakoltam az egy hétnyi cuccom, és indultam is.

Mikor a lakosztályukhoz értem, teljesen elállt a szavam. Szó szerint, hatalmas volt.! Egy óriási francia ágy, gyönyörű kilátás New York legszebb nevezetességeire. Külön fürdő mindegyik szobához, amiben van jakuzzi fokozat is. Gyönyörű volt az egész szoba.

-És én hol fogok aludni?! –néztem, a „vendéglátómra”.

-Velem. –dünnyögte.

-Ez most komoly?! De most úgy őszintén, Ti minek jöttetek, baszni a lányokkal, vagy leendő énekeseket nevelni?!

-Nem mind egy neked?! Más odáig, meg vissza lenne attól, ha velünk tölthetne egy hetet, Te meg… -mondta flegmán.

-Egy dolgot, jegyezz meg rólam.! Én nem vagyok, olyan, mint mások.! –mondtam, azzal bementem a fürdőbe, és átvettem a fekete fanciabugyis bikinim. A kedvenc Teletabbis törülközőmet magam köré csavartam, és mentem is ki.

-Te még is, hova mész?! –kérdezte.

-Hegyet mászni.! Szerinted?! –mondtam neki szarkasztikusan, és már mentem is.

Ledobtam magam az egyik napozóágyra, és olvasni kezdtem.

Kijött, az a göndör gyerek, a két csajjal együtt. Istenem, hogy ezek mit össze nem tudnak baromkodni.

-Hát, Te mit csinálsz itt?! –mosolygott rám a srác.

-Olvasok. Még is minek látszik, Bodri,! –mosolyogtam rá.

-Jó. –nevetett- Eddig kaptam, fürtöcskét, göndörkét, cukikát, de Bodrit még nem. Ez tetszik. –nevetett, és leült mellém.

Mikor ezt megtette, a két lány összesúgott valamiről, és eléggé gyilkos pillantásokat vetettek rám.

-Hé, Hazz, nem takarodsz a helyemről?! –jött Louis, egy szál fürdőnadrágban. Ilyen az én szerencsém.

-Nem én. Van ott másik napozóágy. –kacsintott.

-Jó, de akkor a csajomat hagyd békén.! –mondta, azzal hátra feküdt az ágyon.

-A midet?! –kérdeztem sipákoló hangon.

-Jaj, csak vicceltem Veled.! –röhögött, és visszafeküdt.

Megpróbáltam ezekkel a hülyékkel nem foglalkozni, és aludni, legalább is relaxálni próbáltam, mikor egy kart éreztem a két bokámon, és egy másikat, a hónaljamon, lekerültek rólam a kiegészítők, és a következő pillanatban már a medencében landoltam, és a következőben pedig, meg a röhögő Louist és Harryt láttam.

-Ezt még visszakapjátok.! –morogtam rájuk, azzal bementem a szállodába...

3.fejezet

Halihóóóóóó emberek.:D Köszönjük az érdeklődést az iránt, hogy mikor tesszük ki a részeket.♥ Aki esetleg nem tudna komizni, mert csak éppen annyi ideje van, hogy elolvassa a részt, annak megkönnyítjük a dolgát, és lent lesz egy ilyen szavazós izé, és ott lesz 3 rublika, és ott is kifejthetitek a véleményeiteket..) Jóóóó olvasást♥

Cher Brooks

Lottieval kimentünk kicsit körül nézni.
- Hé, Cher matracok.  – futott a medencéhez.
- Látom, de mit akarsz vele?
- Akarsz később rajta „utazni”?
- Persze, mért ne? – mosolyogtam, majd elindultunk a tanterem felé.
Zayn állt a mikrofonhoz.
- Nos, szép napot táborozók! A fiúkkal találtunk ki programokat, nos, az első az lenne, hogy délben ebéd, fél3-ig. 4-kor egy kis éneklés. 5-kor pedig egy kis „meglepi”. 6-7-ig. pihi és 8-kor vacsi. 11-kor villany oltás. De ha akartok, akkor csendben beszélhettek. És reggel 8-kor ébresztő. – mindenki elkezdett „ne már”-ozni.
- 8 óra?!  Akkor még húzom a lóbőrt. – nevetve néztem Lottiera.
- Hidd el én is!
- Khm..- szólt bele Niall. – Lehet ezt olyan, hogy is mondjam, tölts el egy hetet valamelyikükkel. Nos, felírtuk minden lány nevét egy cetlire, és akit ki húzunk, az 1 hetet velünk aludhat.. stb.
Ekkor egy csomóan elkezdtek „Úr istenezni”.
Niall bele nyúlt a kis dobozba.
- Lottie Tomlinson. – mosolygott Lottiera.
- Haha, most véged lesz Niallci. – futott oda és elkezdte csikizni.
- Na, most én jövők. – mondta Zayn.
- Amanda Ray. – a csajszi sírva futott oda Zaynhez.. Ez ekkora nagy dolog lenne?!
- Victoria Black. – húzta a nevét Liam.
- Jacky Wilkinson. – Louis mosolygott arra a barna hajú lányra, akit nem igen csíphetett.. de mit számít?!
Jaj, ne csak ne engem…
- Cher Brooks. – lejtett felém egy hatalmas kis fiús mosolyt a göndörke.
Miért versz engem istenem?
- Nos akkor kezdjetek költözködni oda! – mutatott egy másik épületre Louis, ami nem messze volt a mi „házunk”tól.
Elmentem összepakolni azokat a cuccokat, amik kellenek, és elindultam kifelé. Harry ott várt a bejáratba.
- Mehetünk? – mosolygott.
- Igen. – majd követtem öt.

*****
- Ez gyönyörű! – leptem be a nagy házba, és letettem a bőröndjeim.  – Hol fogok aludni?
- Velem. – mosolygót kajánul.
- Ööö.. hát jó. – majd megmutatta a „közös” szobánkat, ami irtó szép volt.
- Érezd magad otthon. – ment ki a szobából. Kicsit körül néztem, majd meg akadt a szemem az erkélyen. Bambulva mentem ki. Inned egész New Yorkot lehetett látni, a szabadság szobrot is. A nap éppen nyugovóra tért, tehát naplemente volt. Neki támaszkodtam a korlátnak és csodáltam a naplementét, mikor éreztem, hogy valaki mellém áll.
- Gyönyörű, nem?  - nézet nagy szemekkel.
- Igen az.
- És mihez van ma kedved? Mert 9-kor lehet, hogy közösen nézünk a többiekkel valami filmet.
- Nem tudom, fogalmam sincs.
- Ööö.. menjünk úszni, mondjuk.

- Rendben. – bementem a fürdőbe és felvettem a bikinim.
Majd kibotorkáltam és egy pánt nélküli szoknyát húztam fel. Harry már fürdő gatyában volt, és a felső teste... wáá.
- Nos, mehetünk? – mosolygott.
- Persze! – kimentünk a medencéhez ahol voltak páran, és ott volt az a lány is, azt hiszem Jacky.
Harry megfogott és beledobott a vízbe. Utánam ő is bele ugrott.
- Hát te nem vagy normális. – nevettem, mire belőle is kitört a nevetés.
- Megmentettelek egy úttól ide. - igazította meg a vizes fürtjeit.
- Nagyon köszönöm.- nevettem. Lottie is oda jött hozzánk.
- Képzeljétek kiszámítottam a víz klór tartalmát, kíváncsiak vagytok rá? - nézett nagy szemekkel rám, majd Harryre.
- Lottie, bocsi de nem hiszem, hogy érdekel. - közölte Harry.
- Hááát jó. - úszott a medence széléhez, és a hőmérőt bámulta.
- Hm 19,67 C°  az pont jó. - zseniskedett.
- Haha, ez géniusz. - néztem Harryre aki engem bámult. - Öö hahó. - lebegtettem előtte a kezem.
- Mondtál valamit ? - kérdezte zavartan.
- Semmit. - nevettem majd kiszálltam a medencéből és egy napozó ágy felé mentem...

2.fejezet

Hej hóóóóó embereek.:D Úristeeen*-* Nagyon, de nagyon szépen köszönjük a 3Rendszeres olvasót, és a 2 komiiiit*-* Nagyon aranyosak vagytok^-^♥ És, ömm.. izé... előre is bocsi, hogy ha néhol kellemetlenségek akadnak ebben a részben, de a Wordöm megőrült, és nem tudom mi lelte. Ezért tényleg bocsi.:S

Lena: Köszönjük szépeeen.:D♥ Hát igen, Ők ketten valóban jóban vannak;)

Dorina: Örülünk, hog már az első rész tetszett.:D^-^ és köszönjük szépen Neked is.:D♥

Jacky Wilkinson

 -Hát, akkor, szia mama.! –mentem oda a nagymamámhoz és megöleltem Őt. –Hiányozni fogsz.!

-Te is nekem Kincsem.! Vigyázz magadra.!

-én mindig.! –mosolyogtam, majd megfogtam mind két kezét. –De T is nagyon vigyázz magadra. Tudod, hogy egy telefon, és már röpülök is hozzád.!

-Tudom, drágám nagyon jól. Majd én és Lindsay jól megleszünk. –simogatta meg a kutyusunk fejét.

-Légy nagyon jó kislány, és vigyázz a mamára.! –mondtam, majd megpusziltam a Labradorom fejét. –Hát, akkor megint, szia.! –mondtam, és ismét megöleltem a Mamám, és már szálltam is a buszra.

Természetesen leghátra mentem, és mivel nem volt egyes ülés, kénytelen voltam egy kettesbe ülni. Sokan mondják, hogy kissé antiszociális vagyok, de ez igazából nem igaz. Jól ki jövök az emberekkel. Na jó, leginkább a fiúkkal, de ez már más tészta. Az utunk elég hosszú volt, szerencsére mellém egy csendes lány ült, így nem kellett semmilyen nyavalygást hallgatnom. Út közben természetesen zenét hallgattam, és olvastam, ezzel a két időtöltéssel mindig csak úgy repül az a drágának tűnő idő.

Hosszas busz és repülőút után, megérkeztünk egy szállodához New Yorkba. Imádtam ezt a helyet. Bár tény és való, hogy hatalmas a tömegnyomor, de akkor is. Ez az 5 alapítóváros közül az egyik. Leginkább a történelmét imádom ennek a városnak. A szállodánk egy luxusszálló, de a szó legszorosabb értelmében. Hatalmas medence, napágyak, és sorolhatnám tovább. Egy nagy emberke jött, aki tartott egy kisebb beszédet, majd egy aranyos kis faházféleség felé mentünk. Imádom a kunyhókat, és szinte mindent, ami a természethez kapcsolódik. Bent ismét Paul –mert így hívják az egyik „védelmezőnket”- beszélt, majd bejöttek a táborvezetők. Először Louis Tomlinson kezdett el beszélni, akinek meg kell, valljam, nagyon szép szeme van, de Ő túl, hogy is mondjam, nem hozzám való. Ez a legjobb kifejezés. És egyébként is, én most fogjuk rá, hogy tanulni jöttem erre a helyre. Engem 5 másik lány mellé osztottak be. Én leghátul kullogtam, míg legelöl két igencsak hiperaktív lány, akik visongatva mentek be a házba. Szerintem, ki ülhetett az arcomra az undor, mert kissé furán nézett rám a magasabb, barna hajú lány. Na mindegy. Levágódtam az egyik ágyhoz, és végül én aludtam lent, mert az „ágytársam” közölte velem, hogy imád a magasban és a középpontban lenni. Jézusom, hova kerültem. Nem tölthettünk sok időt a házunkban, amiknek külön fürdője volt, amit a legtöbben már használtak is. A tájképek a falon eléggé hangulatos, csak azok a lila falak kicsit tönkre teszik az összhatást. Egy tanterembe kellett legelőször mennünk, ahol volt az első foglalkozás. Sehol semmi pad, se toll, csak az üres terem.! Ez itt tényleg az én helyem. A szobatársaim itt is itt voltak, a két sikongató egymással nevetgélt, a másik három, pedig szétszóródva beszélgetett egy-egy társasággal. Én egész egyszerűen olvasni kényszerültem, ám ezt sajnos megzavarta egy alak.

-Hát Te meg mit csinálsz?! –kérdezte egy hang. Mikor felnéztem, egy igen jó képű sráccal találtam magam szemben.

-Olvasok.                                                       

-Miért nem vegyülsz, mint mindenki más?! –kérdezte, miközben leült mellém.

-Ez nem igazán az én társaságom.

-Akkor majd én boldogítalak. Jake Shan vagyok, egyenesen Írországból.

-Hmm. Imádom az íreket. –mondtam nevetve.- Jacky Wilkinson, egyenesen Skóciából.

-Hmmm. Bírom a skót lányokat. Mennyire vagy otthonos a whisky és sör dologban?!

-Hohóóó. Nincs itt nálam most semennyi sem, de azt azért el kell ismernem, hogy nem vagyok kezdő ezekben a dolgokban.

-Hány éves is vagy?!

-18. –húztam ki magam. –Az volt a jó, mikor betöltöttem, hogy legálisan is berúghattam. Ami igazából ne igaz, mert nem szoktam berúgni.

-Majd csak meg érsz.! –veregette meg a vállam.

-Oké srácok, én vagyok a tánctanárotok, Louis. Több órán is fogtok velem találkozni, de azért itt is elmondom, a lényeg, hogy mulassatok, és eresszétek el a hajatokat.! De persze, csak korhatárosan.! Nos, had halljam, kinek van már valami tapasztalata a tánc terén?! –míg Ő kérdezgette a többi diákot, én oda mentem Jakehez, és beszélgetni kezdtem vele.

-Te, ez mos 21 éves, vagy 31?! –kérdeztem, mire Ő röhögni kezdett.

-21. De ha jól hallottam, Ő a vicces srác. Szerintem esténként bingóznak, és ha valaki csalni mer, azzal 1napig nem állnak szóba. –mondta teljes fapofával. Hát ezt nem bírtam ki röhögés nélkül. De tényleg, mindenki felém fordult a teremben, majd Louis arcára egy győztes mosoly ült ki.

-Esetleg a barna hajú lány be tudna nekünk valamit mutatni?! –kérdezte, mire Jake röhögni kezdett, majd hasba vágtam. Oda mentem a laptophoz, megkerestem az egyik zenét, amire imádok táncolni, majd a többiekhez fordultam.

-Akad itt olyan fiú, aki véletlenül tud chachacházni?!

-Szerencséd van.! –röhögött Jake. –Én tudok.

-Chelo, ChaChaChajára is?!

-Ez csak természetes.! –kacsintott, majd elindítottam a zenét.

Imádtam ezt a táncot, egyszerűen fantasztikus érzés, mikor a párod megforgat, vagy éppen felkap, és csak úgy lépkedünk, és ááá. Imádom. Mikor vége lett, meghajoltunk a többiek előtt, majd Louishoz fordultam.

-És ezen túl szólíts Jackynek. –vetettem rá egy gúnymosolyt, majd visszamentünk hátra.

Az óra hátra lévő részeiben mindenki bemutatkozott, majd egy kicsit táncoltunk is, csak hogy legyen valami hatása az órának. Mikor vége lett, mehettünk a következőre, ami azt hiszem ének lesz, de nem biztos.

-Hé. Nagyon ügyes voltál ott bent. –mondta nekem az egyik szobatársam, az a barna csaj.

-Köszi. –feleltem.

Miután ezt úgy „megbeszéltük” a barátnőjével, a szöszi csajjal összesúgtak valamin, majd röhögni kezdtek. Én Jakeel folytattam a beszélgetést.

-Ugye tudod, hogy most lehet, egy életre elástad magad Louis szemében?!
-Meglehet. –rántottam meg a vállam. –Csak 3 évvel idősebb nálam, és nagykorú vagyok, szóval nem mondhatja meg, hogy mit csináljak.

-Itt, igazából ő a nagykorú.

-Nah, nem csak helyes, de még okos is?! –röhögtem.

-Hát, látod.!

Bírom ezt a Jake srácot, normálisan el lehet vele beszélgetni, és nem az volt az első tette felém, hogy rám hajt, hanem emberien elkezd velem beszélgetni, ami egy nagyon jó pont, számomra.

-H

-

1. fejezet

Támtárátám.:D És íme, itt is lenne a legelső fejezet.:D Úristen.! Már most köszönjük, Esztivel, hogy van 2 feliratkozónk, és Lenának is nagyon, de nagyon szépen köszönjük a kommentet^-^ Jóóó olvasást.!♥

Cher Brooks

Holnap reggel 9-kor indulunk. Már mindent elpakoltam, amit csak lehetett, és persze amire szükségem lesz/lehet.  3 hatalmas húzós bőrönd, 2 nagyobb sport táska, és 3 kisebb. Muszáj lesz ennyit vinnem, hisz 2,5 hónapos lesz a tábor. Elkezdtem lefelé vinni a táskákat, hogy holnap ne kelljen. Nos, nagy nehezen lecipeltem a bőröndöket, táskákat és ez meg volt 10 perc alatt. Mikor ez meg lett leültem a kanapéra mellettem Molly pihent. Párszor végig simítottam a selymes bundáját, és elgondolkoztam, hogy 2,5 hónapig nem fogom látni Mollyt. Se anyát, se Mandy-t. De biztosan mindennap hívom őket, ha nem is minden nap. De minden másnap. Ezeket az elméleteket anya törte meg. :

- Meg jöttem! – jött oda és egy puszit lehelt a homlokomra. – Látom te eléggé bepakoltál mindent. – nevetett.

- Hát muszáj lesz. Amúgy Mandy ma ott alszik Lauráéknál azt monda, hogy holnap elmennek sütizni valamerre.

- Majd miután elköszönt tőled. – tette hozzá.

- Felőlem.  – keltem fel és elmentem egy pohár víz ért.  – Remélem jó lesz a tábor.

- Én meg azt, hogy jól fogod magad érezni.

- Haha, legalább egy gonddal kevesebb. – nevettem.

- Te soha sem voltál terhünkre, sem a húgod. Apád is így gondolná, ha itt lenne köztünk. – csuklott el a hangja, majd egy könnycsepp futott végig az arcán.

- Hiányzik! – mentem oda az egyik képhez, amin 4en voltunk.

- Nekem is. – támaszkodott rám hátulról, és egy puszit nyomott a bal orcámra.

Apa erdész volt, egy nap pontosabban 2009 ben történt ez a dolog. Vártuk haza vacsorára. Kopogtattak olyan 7 körül az ajtón, mosolyogva nyitottam ki az ajtót, de amikor megláttam apa főnökét letörve azonnal eltűnt a mosolyogj. Ép egy nagy fenyő területet ritkítottak meg a korhadt, és öreg fáktól mikor a favágás közben az ellentétes irányba dőlt. És apára zuhant. Azonnal riasztották a mentőket, de nem tudták őt megmenteni.

- Ma spagetti lesz a vacsi. – szólalt meg anya a 2 perces csönd után.

- Rendben. Én addig elő készítem, miben megyek holnap. – mondtam hűvösen és a szoba felé vettem az irányt. Elő vettem egy rövid comb középig érő farmer gatyát, egy fehér ujjatlan felsőt, amin egy Minnie Mouse volt és egy lila, kék, fehér kockás inget, és egy hosszú szárú baba kék Converse cipőt. És a kedvenc fekete színű Ray Bannes napszemüvegem. Leültem és elkezdtem olvasni az Alkonyat legelső részét amit már vagy 6x elolvastam, de mivel imádom szívesen olvasom. 2 óra alatt ki is olvastam. Lebotorkáltam a lépcsőn egyenesen a jó illatoktól megtelt konyhába.

- Pont most akartam szólni. – mosolygott anya és letette az asztalra a tésztát és a szószt.  Merítettem és megszórtam sajttal. Minden étkezés előtt elmondunk egy imát. Most sem volt máshogyan.

- Isteni, mint mindig. – ettem meg az utolsó falatot, majd elvittem a tányért a mosogatóba.

- Örülök, hogy ízlik! – ugyan ezt megtette anya is. Rá néztem a falon lévő órára 8 óra volt.

- Hát akkor én elmentem aludni. – mentem oda anyához, és egy puszit nyomtam az arcára.

- Reggel találkozzunk! – mondtam, mire ő bólintott egyet, én pedig a szobám felé vettem az irányt, majd a fürdő felé és onnan a zuhany alá, megmostam a hajam, majd kicsit még áztattam magam. Megszárítottam a haja, és felöltöztem. Bementem a szobába. Befeküdtem az ágyba és néztem egy kicsit a tv-t valami díj átadó ment, ahol megint a One Direction lett az első. A húgom nagy fan azt a szöszit tartja férjének. Én nem nagyon vagyok értük oda. Mikor vége lett, megpróbáltam elaludni, de valahogy az a göndörke volt a fejembe.. az a Harry vagy ki. Furdal az a gondolat, hogy tuti vele álmodok. Így is lett. Reggelt 7 kor ébresztett Mandy.

- Ébresztő álomszuszék! – rángatta a takaróm a 15 éves húgom.

- Még 5 perc.

- Nem, most azonnal! – Nem tehettem nagyon mást felkeltem és a kelleténél is frissebbek éreztem magam lehet, hogy a tábor miatt, de lehet, hogy Harry miatt, akivel álmodtam.

Elindultam a fürdő felé, megmosakodtam, felöltöztem és a többi dolgot megcsináltam, amit kellet, elkészültem 1 és fél óra alatt. Lementem enni, majd fogat mostam. Eljött az idő az induláshoz. Anyuék kivittek a megbeszélt helyre, páran már voltak ott gondolom ők is jönnek.

- Hát itt az idő. – néztem anyára, és Mandyre.

- Hiányozni fogsz! – ezt még nem hallottam Mandy szájából. Soha sem voltunk jó testvérek, mindig voltak vitáink.

- Nekem is húgi! – öleltem át, és egy puszit nyomtam az arcára.

- Szeretlek! – mondta anya.

- Én is titeket!

- Aztán nehogy bepasizzál. – mondta gúnyosan Mandy.

- Haha, majd azt én eldöntöm! – kacsintottam majd elröhögtünk magunkat.

Meg érkezett a busz, nagy nehezen bepakoltam, és felültünk. Egy szőke hosszú hajú lány mellett volt hely, a szemei hatalmas tengerkék színűek voltak.

- Elnézés t.- szólítottam meg a kifele bámuló lányt, aki egy mosollyal fogadott.

- Szia. – mosolygott.

- Szia! Szabad ez a hely?

- Persze, ülj csak le! – ültem mellé és integettem anyáéknak. Elindultunk.

- Amúgy Cher vagyok. Cher Brooks. – nyújtottam a kezem.

- Lottie. Lottie Tomlinson és szereted a galambokat? – nézett rám nagy szemekkel.

- Igen, de miért?

- Mert én imádom őket!

Fele utat végig beszéltük, aztán mindegyikünk elaludt, hisz 7 órás út állt előttünk. Kb 6 órát aludtam, imádok aludni. Felnéztem, Lottie a telefonját nyomkodta.

- Haha jó reggelt. - mosolygott.

- Neked is.

- Amúgy mindjárt ott vagyunk.

Kinéztem az ablakon és láttam, hogy beérünk New York belvárosába. Mutattam Lottienak a Szabadság szobrot ami mellet elmentünk. 20 perc múlva megérkeztünk egy hatalmas fa ház féleséghez ami akkora volt, mint egy rendes nagy családi ház. Kivülről gyönyörűen ki volt dolgozva, az udvar, a játék pálya, és a lakosztály ha lehet így fogalmazni. Kb 8 ember várt már ott a bejárat előtt. A kaputól nem messze egy bazi nagy elegáns medence feküdt körülöttük pedig sok - sok nap ágy. Leszálltunk a buszról, és kiszedtük a bőröndket. Oda botorkáltam egy padra és Lottie is követte a példát. Leültünk.

- Amúgy ki szervezte ezt az egész tábort? - néztem Lottiera aki a haját nézegette.

- A bátyámék. De majd meg látod.

- Hát oké.

Úgy tűnt mindenki megérkezett, most már csak a vezetőre kellet várni aki pár perccel utána megérkezett egy hatalmas fekete, sötétített ablakú terep járóval. Abból kiszállt egy nagyobb termetű ember.

- Táborozók egy kis figyelmet! - emelte fel a hangját, hogy mindenki hallja, és oda jött hozzánk. Körbe vettük őt.

- Szeretettel üdvözlök mindenkit !  A nevem Paul , én vagyok  az az ember aki a ti épségeteket, és egyéb dolgaitokért felelős. A vezetők azt kérték, ha netán felismeritek őket akkor legyetek ön magatok. Tekintsetek rájuk úgy, mint normális ember persze azok csak kicsit másabb rangúak, mint ti. - nyitotta ki a kaput, mi meg mentünk utána. A ház mellet volt egy kisebb kuckó úgy nevezett tanterem. Mindenki beférkőzött vagy úgy 20-an lehettünk. Leültünk a névre szóló székekre. Pont Lottie mellet ültem.

- Nos miután ki osztottam a tábor részletesebb bemutatását, szabályát, és hogy ki kivel fog egy szobában lakni utána megkérek mindenkit, hogy maradjon a helyén. Ekkor nyílott az ajtó és 5 srác lépett be. Mindenki elkezdett síkonyálni és örömében könnyezni miközben azt hajtogatják, hogy One Direction.

- Halihó táborozók! - fogott egy mikrofont a kezében az egyik. - Louis Tomlinson vagyok, és én alkottam azt az ihletett, hogy énekest/énekes nőt faragjunk belőletek persze nem szó szerint hanem úgy általánosan... vagy is értitek. - mosolygott. Közben Paul kiosztotta a papírokat. 

- Ők itt Harry, Niall, Zayn, Liam ők is veletek fognak lakni. De van pár dolog amit be kell tartanotok. - ekkor mindenki csendben lett.

- Úgy kell ránk tekintenetek. mint átlagos ember és, mint a haverotok. És ha lehet senkinek sem kéne tudnia, hogy mi szerveztük, hisz megbízunk bennetek ezért választottunk ki pont titeket a több ezer jelenkezőböl.

Közben Harry vette át Louistól a szót.

- Sziasztok! Nos, én csak annyit szeretnék mondani, vagy jobban mondva kérni, hogy akik egy szobában lesznek azok álljanak csoportokba, és kérlek benneteket ne hagyjátok el az épületet. A szomszédban van egy nagyobb bolt amit arra építettünk nektek, hogy a szükséges dolgokat megtudjátok venni. Ha valakinek nincs elég pénze azt mi fogjuk állni ! - tette le a mikrofont.

- Hé, Lottie amint látom egy szobában leszünk.

- Igen igen. És ő Louis a bátyám. - mentünk a szobánk felé pontosabban még 3 lánnyal együtt. A 6-os szoba volt a miénk. Emeletes ágyak a fal mellet, nagy szekrények az ágyak mellet, és kisebb éjjeli szekrények. Minden szobához tartozott egy kisebb fürdő szoba. Pár asztal és szék még a szobában. Lila színű falak és pár táj kép díszítette a szoba falát. Redőny az ablakokon és a falhoz hasonlóan lila átlátszó függönyök. Lottieval mentünk be legelőször, majd jött utánunk a 3 lány.

- Stipi stop én alszok felül. - kiabálva futott az ágyhoz Lottie.

- Ezt megbeszéltük, mivel utálok magasan lenni. - jelentettem ki majd be vonszoltam a cuccost. Szerintem az a barna hajú lány nem nagyon kedvel, mivel ő még köszönni sem köszönt, meg fintorgott rám amikor beértünk a szobába. Bepakoltam a halom ruhát a szekrénybe. Megegyeztünk Lottieval, hogy fele szekrény az övé fele az enyém. Leültünk Lottieval beszélgetni. Majd mindenkinek ki kellet menni a tanterembe.